Szülés utáni depresszió VS Baby blues
A gömbölyödő pocakodat simogatva (meg persze már a várandósság előtt is, hisz nőből vagy) biztos már milliószor elképzelted, milyen lesz majd, mikor életed értelmét, méhed gyümölcsét végre a kezedben tartod.
Szoptatsz, mert persze egyből menni fog (má’ mé’ ne menne!?), cseréled a kakis pelusokat, amik nem is büdik, miközben gyermeked édesen gagyarászik neked, és az egész állapotot valami szivárványos-csillámporos csodahangulat lengi be.
Aztàn megszületik a várva-várt gyermek és te épp olyan önkívületi boldogságba kerülsz, ahogy elképzelted.
De aztán nem alszol, mert szoptatsz és pelust cserélsz felváltva. Félsz pisilni menni, mert fáj a rendszer. Folyton aggódsz, felébredsz-e ha a babád sírni kezd/csak simán felébred/nem vesz levegőt de nem jelez a légzésfigyelő... ezért amikor alszol, azt is full felszínesen teszed. Az ébren töltött időben aggódsz, hogy jól fogd, hogy kellően, de nehogy túlöltöztesd. Mikor sír, aggódsz, mert halvány segédfogalmad sincs, miért teszi. Már megszoptattad-tisztába tetted-sétáltál vele, miközben döcölted a popsiját-megmasszíroztad a pociját és pukizott is jónéhányat... és még mindig sír. (Ilyenkor nálunk jött apa, átvette és bébi úr megnyugodott VAGY jött apa, levette a gyerek ZOKNIJÁT (
) és bébi úr megnyugodott VAGY jött apa, megmasszírozta a gyermek hasát, amire bébi úr vigyorogva kezdett pukizgatni és persze.. megnyugodott.
Szóval általában a megoldás tök egyszerű, a probléma csak a saját fáradtságod és feszültséged, ami úgy ragad át a gyerekre, mint majd később a kosz.
Ezeken a napokon teljesen természetes, ha látszólag ok nélkül és megállíthatatlanul zokogsz. Sírj! Majd jobb lesz. Addig add oda a gyereket aptyuknak, így mindketten hamarabb megnyugszotok! Komolyan! Nem kell egyedül csinálnod és nem is lehet. Az apukák végre részt vehetnek a buliban és -az esetek nagy részében- szerencsére azért részt is akarnak, szóval engedd! Könnyebb lesz!
Na.. ez az állapot a Baby Blues. Teljesen természetes állapot vagy folyamat. Gyakorlatilag a hormonok átveszik az irányítást. De ne aggódj, amint kicsit kevésbé leszel kimerült, meg egy kicsit belejöttök a babázásba, meg lehiggadnak a hormonok, jobb lesz.
Ja, bocsi, csak, hogy értsd: itt a “jobb lesz” kifejezés azt jelenti, hogy nem fogsz már 2 naponta zokogni, csak hetente egyszer. Aztán màr csak kéthetente, de ez eltart egy darabig!
Ne keverjük össze a szülés utáni depresszióval! Az egy jóval bonyolultabb és komolyabb pszichés állapot, amihez elengedhetetlen szakember segítségét kérni!
A baby blues a nők többségét érintő természetes dolog. A kimerültség, a folyamatos aggódás, az éjjel-nappali készenléti állapot és a hormonok együttes munkájának köszönhető (haha) állapot. Érdemes kérni és elfogadni a segítséget, hisz nem lehet folyamatosan max. làngon égni!
Ahogy nekem tanácsolták még a szülés előtt: “Csak lazán!:)”
És minden rendben lesz! Jól fogod csinálni, csak hallgass az ösztöneidre és persze vond be apukát is, hisz ő is részese akar lenni!
(Külön rész lesz a szülés utáni depresszióról, így nem lesz kisregény.)
A gömbölyödő pocakodat simogatva (meg persze már a várandósság előtt is, hisz nőből vagy) biztos már milliószor elképzelted, milyen lesz majd, mikor életed értelmét, méhed gyümölcsét végre a kezedben tartod.
Szoptatsz, mert persze egyből menni fog (má’ mé’ ne menne!?), cseréled a kakis pelusokat, amik nem is büdik, miközben gyermeked édesen gagyarászik neked, és az egész állapotot valami szivárványos-csillámporos csodahangulat lengi be.
Aztàn megszületik a várva-várt gyermek és te épp olyan önkívületi boldogságba kerülsz, ahogy elképzelted.
De aztán nem alszol, mert szoptatsz és pelust cserélsz felváltva. Félsz pisilni menni, mert fáj a rendszer. Folyton aggódsz, felébredsz-e ha a babád sírni kezd/csak simán felébred/nem vesz levegőt de nem jelez a légzésfigyelő... ezért amikor alszol, azt is full felszínesen teszed. Az ébren töltött időben aggódsz, hogy jól fogd, hogy kellően, de nehogy túlöltöztesd. Mikor sír, aggódsz, mert halvány segédfogalmad sincs, miért teszi. Már megszoptattad-tisztába tetted-sétáltál vele, miközben döcölted a popsiját-megmasszíroztad a pociját és pukizott is jónéhányat... és még mindig sír. (Ilyenkor nálunk jött apa, átvette és bébi úr megnyugodott VAGY jött apa, levette a gyerek ZOKNIJÁT (
) és bébi úr megnyugodott VAGY jött apa, megmasszírozta a gyermek hasát, amire bébi úr vigyorogva kezdett pukizgatni és persze.. megnyugodott.Szóval általában a megoldás tök egyszerű, a probléma csak a saját fáradtságod és feszültséged, ami úgy ragad át a gyerekre, mint majd később a kosz.
Ezeken a napokon teljesen természetes, ha látszólag ok nélkül és megállíthatatlanul zokogsz. Sírj! Majd jobb lesz. Addig add oda a gyereket aptyuknak, így mindketten hamarabb megnyugszotok! Komolyan! Nem kell egyedül csinálnod és nem is lehet. Az apukák végre részt vehetnek a buliban és -az esetek nagy részében- szerencsére azért részt is akarnak, szóval engedd! Könnyebb lesz!
Na.. ez az állapot a Baby Blues. Teljesen természetes állapot vagy folyamat. Gyakorlatilag a hormonok átveszik az irányítást. De ne aggódj, amint kicsit kevésbé leszel kimerült, meg egy kicsit belejöttök a babázásba, meg lehiggadnak a hormonok, jobb lesz.
Ja, bocsi, csak, hogy értsd: itt a “jobb lesz” kifejezés azt jelenti, hogy nem fogsz már 2 naponta zokogni, csak hetente egyszer. Aztán màr csak kéthetente, de ez eltart egy darabig!
Ne keverjük össze a szülés utáni depresszióval! Az egy jóval bonyolultabb és komolyabb pszichés állapot, amihez elengedhetetlen szakember segítségét kérni!
A baby blues a nők többségét érintő természetes dolog. A kimerültség, a folyamatos aggódás, az éjjel-nappali készenléti állapot és a hormonok együttes munkájának köszönhető (haha) állapot. Érdemes kérni és elfogadni a segítséget, hisz nem lehet folyamatosan max. làngon égni!
Ahogy nekem tanácsolták még a szülés előtt: “Csak lazán!:)”
És minden rendben lesz! Jól fogod csinálni, csak hallgass az ösztöneidre és persze vond be apukát is, hisz ő is részese akar lenni!
(Külön rész lesz a szülés utáni depresszióról, így nem lesz kisregény.)
Csevegés vége
