Ehhez a bejegyzéshez segítséget kértem, hisz szerencsére nincs benne tapasztalatom, mint az eddigiekben.
A kérdéseimre tehát elsőkézből kaptam választ egy depresszióban érintett anyától.
Mikor jelentkeztek nálad a depresszió tünetei?
Nekem a tej belövellésekor jelentkezett, mèg a kórhàzban. A tejjel a könnyeim is eleredtek ès csak sírtam. Mikor nem sírtam nyugtatgattak, hogy ez normális. De èn èreztem, hogy ez nem ok, bàr 3 hónapig reménykedtem, hogy baby blues...
(Mitől más mint a baby blues?)
...De nem, hiszen a baby blues javul, segìt, ha alszol, ha kikapcsolòdsz.
Rajtam semmi sem segített. Egyre rosszabbul lettem. Fèltem, hogy megőrülök és ez valós fèlelem volt. Mindenen szorongtam.
Mikor haza èrtem a kórhàzbòl imàdott babàmmal, olyan volt, mintha nem haza mennèk. Idegensèg èrzèsem volt. Persze èsszel próbàltam tùllenni rajta.
Az aggodalmaim olyan nagyok lettek, hogy lefogytam. Nem ettem ès a 3.hònap végère ùgy èreztem, hogy segítsèg kell vagy így nem tudok tovább élni.
A mèlypont napról napra jött. Olyan ez mint egy leejtő.
Tudtam az eszemmel, hogy jól kell lennem de nem tudtam megcsinàlni. Az öröm megszűnt az èletemben. Rettenetes lelkiismeret furdalásom is volt, hogy szar anya vagyok ès hogy szegèny kicsikèm jobbat èrdemelne. Megszűntem èn lenni. A kezem idegen testrésznek tűnt. Egy jò volt, a zuhany, de ahogy annak vège volt, ùjra sìrtam. A harmadik hònap vègère az alvàst leszàmìtva csak sírtam. De tudtam, èlnem kell, mèg, ha nem is akarok. Ellàttam a gyerekem, a hàztartàst de minden mozdulat fájt.
Akkor anyukám azt mondta: “Szedd össze magad!” Én meg azt: “Ha mègegyszer valaki ezt mondja, kiugrom az ablakon!” -ès ìgy is gondoltam. Ekkor tudtam, hogy orvos kell!
Hogy lehet kezelni?
A csalàd szerzett egy jò pszichiàtert, aki kimondta a màsodik alkalommal, hogy súlyos depressziòm van. A tejem elapasztottuk ès elkezdtük a gyógyszert ès a pszichoteràpiàt.
A mai napig emlèkszem az első èn èrzèsre. A csarnokba mentem (minden nap kötelező lett a mozgàs)ès vègre nem idegensèget èreztem az ismerős hely làttàn, hanem azt az èrzèst, hogy ismerem.
Ekkor tudtam, jò ùton vagyok.
Egy hònappal a gyògyszer megkezdèse utàn napról napra jobban lettem.
Érzed, mikor “jön” a mélypont?
Talàn èrzem, de ez akkor van, ha tùlhajtom magam, vagy szülök (
) vagy itthon ülök.
Igen érzem, kb olyan, mint a PMS (premenstruációs szindróma).
A depressziò kezelhető, nem tehetünk róla.
Olyan ez, mint a lèlek influenzàja.
A kiút fele a gyògyszer ès teràpia màsik fele a sajàt akaratunk!
Figyeljünk magunkra és szeretteinkre! Segítsük és támogassuk az újdonsült anyukákat, akár “csak” a Baby Blues jeleit, akár a depresszió tüneteit véljük felfedezni!
És a legfontosabb: legyünk türelmesek! Nehéz szitu, mikor a hormonok átveszik az uralmat!
A kérdéseimre tehát elsőkézből kaptam választ egy depresszióban érintett anyától.
Mikor jelentkeztek nálad a depresszió tünetei?
Nekem a tej belövellésekor jelentkezett, mèg a kórhàzban. A tejjel a könnyeim is eleredtek ès csak sírtam. Mikor nem sírtam nyugtatgattak, hogy ez normális. De èn èreztem, hogy ez nem ok, bàr 3 hónapig reménykedtem, hogy baby blues...
(Mitől más mint a baby blues?)
...De nem, hiszen a baby blues javul, segìt, ha alszol, ha kikapcsolòdsz.
Rajtam semmi sem segített. Egyre rosszabbul lettem. Fèltem, hogy megőrülök és ez valós fèlelem volt. Mindenen szorongtam.
Mikor haza èrtem a kórhàzbòl imàdott babàmmal, olyan volt, mintha nem haza mennèk. Idegensèg èrzèsem volt. Persze èsszel próbàltam tùllenni rajta.
Az aggodalmaim olyan nagyok lettek, hogy lefogytam. Nem ettem ès a 3.hònap végère ùgy èreztem, hogy segítsèg kell vagy így nem tudok tovább élni.
A mèlypont napról napra jött. Olyan ez mint egy leejtő.
Tudtam az eszemmel, hogy jól kell lennem de nem tudtam megcsinàlni. Az öröm megszűnt az èletemben. Rettenetes lelkiismeret furdalásom is volt, hogy szar anya vagyok ès hogy szegèny kicsikèm jobbat èrdemelne. Megszűntem èn lenni. A kezem idegen testrésznek tűnt. Egy jò volt, a zuhany, de ahogy annak vège volt, ùjra sìrtam. A harmadik hònap vègère az alvàst leszàmìtva csak sírtam. De tudtam, èlnem kell, mèg, ha nem is akarok. Ellàttam a gyerekem, a hàztartàst de minden mozdulat fájt.
Akkor anyukám azt mondta: “Szedd össze magad!” Én meg azt: “Ha mègegyszer valaki ezt mondja, kiugrom az ablakon!” -ès ìgy is gondoltam. Ekkor tudtam, hogy orvos kell!
Hogy lehet kezelni?
A csalàd szerzett egy jò pszichiàtert, aki kimondta a màsodik alkalommal, hogy súlyos depressziòm van. A tejem elapasztottuk ès elkezdtük a gyógyszert ès a pszichoteràpiàt.
A mai napig emlèkszem az első èn èrzèsre. A csarnokba mentem (minden nap kötelező lett a mozgàs)ès vègre nem idegensèget èreztem az ismerős hely làttàn, hanem azt az èrzèst, hogy ismerem.
Ekkor tudtam, jò ùton vagyok.
Egy hònappal a gyògyszer megkezdèse utàn napról napra jobban lettem.
Érzed, mikor “jön” a mélypont?
Talàn èrzem, de ez akkor van, ha tùlhajtom magam, vagy szülök (
) vagy itthon ülök. Igen érzem, kb olyan, mint a PMS (premenstruációs szindróma).
A depressziò kezelhető, nem tehetünk róla.
Olyan ez, mint a lèlek influenzàja.
A kiút fele a gyògyszer ès teràpia màsik fele a sajàt akaratunk!
Figyeljünk magunkra és szeretteinkre! Segítsük és támogassuk az újdonsült anyukákat, akár “csak” a Baby Blues jeleit, akár a depresszió tüneteit véljük felfedezni!
És a legfontosabb: legyünk türelmesek! Nehéz szitu, mikor a hormonok átveszik az uralmat!
u.i.: Köszönöm szépen a kedves anonim anyukának, hogy teljes őszinteséggel és nyitottsággal beszélt erről a baromi nehéz témáról.
