Az első gyermek. Maga a csoda! Földöntúli szeretet, fájdalom, fáradtság, aggódás egyszerre. Mindenki segíteni akar a legjobb tudása és szándéka szerint. Te (ha van egy kis eszed) elfogadod, mert mozdulni is alig tudsz, nemám főzni, meg takarítani (És ez természetes úton történő és császármetszéses szülésre egyaránt igaz!)
Aztán telnek a hetek, hónapok. Kapod a szemérmetlen kérdéseket boldog-boldogtalan, ismerős-ismeretlentől: ⁃ Jó baba? (Jó baba definíciója: Nem sír -lehetőleg SOHA és/vagy átalussza az éjszakát -lehetőleg az első pillanattól) -> a hideg is kiráz ettől a kérdéstől! 1. A sírással jelzi, ha valami nem jó, ettől nem rossz! 2. Az éjszakát átaludnia pedig NEM KELL! Te is felkelsz inni/pisilni/..., nem? Akkor egy aprógyomrú babàtól, akinek az egész világ új, MI A ROSSEBBÉRT várod el, hogy aludjon hosszú órákat? ⁃ Szoptatod? Ha IGEN, akkor vagy remek és “Van elég tejed?” És “Ügyesen szopizik?” -> WTF!? Közöd, de komolyan!? Ha bármi okból NEM, akkor miért nem? Nincs tejed? Nem jól szopizik? Nem is akartad?-> WTF!? Közöd, de komolyan!? Mikor a szoptatásról kérdeznek kvázi idegenek, egyrészt arra gondolok, hogy “basszus szállj már le a mellemről!!!!”, másrészt attól “rettegek”, hogy vajon lesz-e pofája esetleg a fogantatásra is rákérdezni...
Aztán eltelik ez a kezdeti időszak is. Mindenki elég infót szerez a baba jóságáról, meg a szoptatási szokásaidról. Ahogy egyre cseperedik, jön a hozzátáplálás, a “Mászik már?” “Nem indult még el? Ennyi idősen?” és egyéb témakörök, amikben, mint köztudott, ha nem úgy produkál a gyereked, mint a szomszéd/a lányomfiam/a másik gyereke, akkor biztosan baj van vele, hisz ennyi idősen már FUTNIA, Petőfit SZAVALNIA és 2 nyelven mesét írnia kéne. Legalább.
Nos, nyugodj meg! A mozgásfejlődési és egyéb mérföldkövek inkább iránymutatás, semmi baj nincs, ha 1-1 szakasz nem hétre pontosan teljesül, hisz nincs két egyforma fejlődésű baba. Az is lehet, hogy valami felcserélődik vagy esetleg korábban következik be!
(Persze nem akarom elbagatellizálni, vannak esetek, mikor a gyermek érdeke, hogy szakemberhez fordulj, hisz baba korban még pikkpakk behozható az esetleges lemaradás!)
Egyszercsak varázsütésre leszállnak a kölyködről...
... Már fellélegeznél, mikor...
...
...
...
... Újra rákattannak a MÉHEDRE bakker! Jön a “Mikor jön a tesó?”, “Terveztek tesót?” “Nem!? De önzők vagytok!”, “Máris terhes vagy? Nem korai?”, “Később? Nagy lesz a korkülönbség, akkor màr alig tudnak majd egymással mit kezdeni!” ... és társai kérdésáradat!
És kezdődik előről. Bárhogy tervezitek, az tuti rossz valamiért. Màsoknak! Ezen megintcsak túl kell lendülni és lesz*rni, mert ha mindent magadra veszel, mire jönne a tesó, tuti muszàjdzsekiben mantrázol csorgó nyállal egy gumiszobában..
Szóval! Bármi is a terv, dolgozz ki 1-2 válaszlehetőséget minden eshetőségre. Ha frappánsan válaszolsz, tuti nem csesztetnek tovább. Talán soha többet. Semmivel. Csak lazán!:)
