Ma, amikor mindenhol tökéletes testű, tökéletes bőrű nők pózolnak, beszélni kell(ene) arról, hogy a várandóssággal mi történik és mi változik meg a testünkön.
Nem beszélünk róla, legalábbis tuti, nem eleget! A hegek, striák, narancsbőr és egyéb dolgok, amik nem szinonímák a sima, selymes, csupasz bőrrel, azok tabunak számítanak. A külsőség a lényeg, de nem ÚÚÚGY... ... csak felszínesen: smink, haj, csini ruha legyen!
Ne érts félre, ezek is tök fontosak! Én is mérföldekkel jobban érzem magam hajmosás után vagy egy csini ruhában.
A lènyeg itt az, hogy a nők szó szerint a testüket “adják” a gyermekükért, majd a születésük után eszement ambivalens módon vívódnak érzelmileg a gyermekük imádata és a testük kinézete miatt.
Mert valljuk be, a társadalmi nyomás nem puty-puty, ami az anyákra nehezedik, hogy lássák el újszülött gyermeküket, a háztartást, birkózzanak meg mindezek lelki súlyával a szülési lábadozás közepette, meg persze maradjanak kívánatosak a férjük számára, aki az esetek nagyobb részében jóformán úgy éli tovább az életét, mint a gyermek születése előtt.
Baromi nehéz ez. Kamasz koromban szanaszèt szakadt a combomon, térdemnél, csípőmön a bőr, striás lett. Sejthettem, hogy a terhesség alatt vagy miatt sem fognak elkerülni a kis csíkocskák, amik immár a hasamon is díszelegni fognak. Mindemellett azért én hűségesen kentem mindennel IS a bőrömet, hogy megelőzzem a bőröm szétrepedezését há’, mer azé’ ennyire én is hiú vagyok (ok-ok, hogy van már, de legalább több ne legyen...). Nagyjából a 38.héten nézegettem büszkén, hogy egy (új) striám sincs és mindjárt szülök, juhhú! Aztán felkeltem másnap... ... bordó csíkokkal a hasamon.
Nem fogok hazudni, kib*szott csalódott voltam. 38 nyomorult hétig bírták. Jobban mondva hitegettek, aztán a képembe vihogva odateremtek egyik napról a másikra.
Mondom: gondoltam, hogy bármit teszek, a genetikai adottságaim miatt striáim lesznek. De reménykedtem.
Nem szégyellem őket, sőt! Viszont tényleg baromi ambivalens érzés, mert egy csoda miatt díszítik a bőrömet, mint minden anyatársamét, mégis sokan takargatják és próbálják bármi áron eltüntetni. Remélem, idővel egyre több ilyen “bőrhibás” modell lesz plakátsztár és nem, hogy szégyenkeznek majd az anyukák a terhességi csíkjaik miatt, hanem ünneplik majd őket tiszta szívvel, hisz minden egyes STRIA ékes BIZONYÍTÉKA, hogy ÉLETET ADTAK!!!
u.i.: A várandósság alatt felszedett súlyfeleslegről szándékosan nem írtam. A terhességi kilók jöttek, mennek... (megfelelő táplálkozás és testmozgás, de ez gyerek előtt is csak ugyanígy működik.. erre több szót nem is érdemes fecsérelni.)
