Kicsivel Bab 1. Szulinapja utan belevágtunk A tesó projektbe.

Úgy terveztük, hogy kb 2 év legyen köztük, eddigre én is vágytam már a kistesóra (sokáig nem.. Sztem fél évig szóba se hozhattuk), de beleszámoltuk, hogy nem feltétlen jön össze elsőre..

Hááát összejött, pedig bár a ciklusom visszatért, még szoptattam a nagyot, ami szintén akadálya lehet a peteérésnek.

Nos. Ott volt a 2 csík. Aztán, amiről korábban már írtam, elvetéltem. Nem kellett szerencsére beavatkozni, de lelkileg cudar időszak volt. Vetélés után 2 menstruációm még irdatlan volt, mármint testileg. A 3.már nem, s a 4.már meg se jött. Berobbant a Kis szivárványunk. Na de ami ezután jött...

Igaziból totttál ugyanolyan tüneteim voltak, mint először: az első trimeszterben kontrollálhatatlan fáradtság, émelygés bizonyos szagoktól.

Az extra kihívást méhem első gyümölcse jelentette, aki ugye nem igazán pihent parancsszóra, szóval ami először tök jól működött, hogy pihenek, mert lehetetlen nyitva tartani a szememet, az most egész konkrétan esélytelen volt.

Mondanám, hogy kínzás, de az nem írja le teljes hitelességgel. Ezen kívül ugye ott volt a folyamatos lelkiismeretfurdalás, hogy szegény gyerek egy csökkentett üzemmódú anyával kénytelen beérni. Mint minden az első szülés óta, ez is lelkileg volt a legnehezebb.

Aztán eljött a 2.trimeszter és visszatért az életerő, majd a 3.és eljöttek a végtelen éjszakák, a fájdalommal ébredések, fizikailag egészen az elejéhez hasonlított. A végén hálát adtam annak, hogy már ismerem az illóolajak jótékony hatását, mert testileg-lelkileg egyaránt sokat segítettek.

Összességében nem mondanám nehéz terhességnek, de nyilván nekem legenda az a kategória, aki kb észre se veszi, hogy terhes.

Az egész legnehezebb része a lelki rész. Igen, bizony, már a terhesség alatt jönnek az önmarcangoló kételyek: - Jó ég bakker, biztos jó lesz neki, ha lesz tesója!? (jó lesz!) - Hogy fogok mindkettővel eleget foglalkozni!? (az elsőszülött kiváltságos. Bőven elég a 200%helyett sokkal kevesebb is ahhoz, hogy "elég" legyél!) - Hooooogy fogjuk bírni, ha már 2-en lesznek!?!?!? (nyugi. Szerencsére a 2.nem fog egyből szaladni.. Szépen lassan megszokjátok egymást.)

Nyugtasd meg magad, ezek normális dolgok. Szerintem mindenki átmegy ezeken, csak keveset beszélünk róla!