Tudom, még csak egyszer csináltam ilyesmit, szóval nincs összehasonlítási alapom.
Meg amúgy is azt mondják, hogy nincs két egyforma terhesség vagy szülés még egyazon anya esetében sem.
Én ezt elfogadom.
Viszont őszintén nem tudom, hooogy a rossebbe tudják lelkileg végigcsinálni azok a nők, akikkel nincs bent a párjuk a szülésnél.
Úgy voltam vele, döntse el, bírja-e. Nem akartam ráerőltetni semmit, ami neki kényelmetlen esetleg (hahaha).
Szerencsére azonban a férjem már első pillanattól kezdve úgy készült, hogy bent AKAR lenni.
És őszintén.... engem ez (és itt most a csúnya szót kizárólag nyomatékosítás végett használom) qrvára megnyugtatott! Épp elég volt az ismeretlentől (és a fájdalomtól) való félelem, szóval jó volt a tudat, hogy nem kell egyedül végigcsinálnom.
A vajúdás alatt simogatta a hátamat, ami szuper volt, lévén a kazánmeleg kezei frankón oldották a görcsöket, majd mikor már eksön volt, tartotta a lábamat és a fejemet.
Nnna és ez a kép a lényeg. Úgy saccolom, bitang bika voltam egészen a 3.fájás/nyomásig. Aztán ahogy át kellett volna állnom bőrlégzésre, befuccsolt a rendszer. Röviden: azt éreztem, ha nem tartotta volna a fejem-lábam, nekem magamtól tuti nem ment volna a 3.fájás után.
Annyi erőt kivett a nyomás, hogy két fájás közt szabályosan küzdöttem, hogy levegőt kapjak, pedig állítólag ilyenkor nyugodtan, mélyeket kell lélegezni.
Hát ANYÁD!
Nyomj teljes erődből fél percig, 2 percenként, egy darabig.. aztán közben kapj levegőt..
(nem nagyon egyszerű mutatvány, na)
Egy szó, mint száz: nekem hatalmas segítség volt LELKILEG és FIZIKAILAG is, hogy bent volt velem.
Tehát Kedves Leendő apukák! Menjetek be a párotokkal! A “lényegnél” úgyis fej mellett kell lenni, nyugi!
Arról ugye nem is beszélve, hogy az Aranyórát hármasban tölteni felbecsülhetetlen!:)
Meg amúgy is azt mondják, hogy nincs két egyforma terhesség vagy szülés még egyazon anya esetében sem.
Én ezt elfogadom.
Viszont őszintén nem tudom, hooogy a rossebbe tudják lelkileg végigcsinálni azok a nők, akikkel nincs bent a párjuk a szülésnél.
Úgy voltam vele, döntse el, bírja-e. Nem akartam ráerőltetni semmit, ami neki kényelmetlen esetleg (hahaha).
Szerencsére azonban a férjem már első pillanattól kezdve úgy készült, hogy bent AKAR lenni.
És őszintén.... engem ez (és itt most a csúnya szót kizárólag nyomatékosítás végett használom) qrvára megnyugtatott! Épp elég volt az ismeretlentől (és a fájdalomtól) való félelem, szóval jó volt a tudat, hogy nem kell egyedül végigcsinálnom.
A vajúdás alatt simogatta a hátamat, ami szuper volt, lévén a kazánmeleg kezei frankón oldották a görcsöket, majd mikor már eksön volt, tartotta a lábamat és a fejemet.
Nnna és ez a kép a lényeg. Úgy saccolom, bitang bika voltam egészen a 3.fájás/nyomásig. Aztán ahogy át kellett volna állnom bőrlégzésre, befuccsolt a rendszer. Röviden: azt éreztem, ha nem tartotta volna a fejem-lábam, nekem magamtól tuti nem ment volna a 3.fájás után.
Annyi erőt kivett a nyomás, hogy két fájás közt szabályosan küzdöttem, hogy levegőt kapjak, pedig állítólag ilyenkor nyugodtan, mélyeket kell lélegezni.
Hát ANYÁD!
Nyomj teljes erődből fél percig, 2 percenként, egy darabig.. aztán közben kapj levegőt..
(nem nagyon egyszerű mutatvány, na)Egy szó, mint száz: nekem hatalmas segítség volt LELKILEG és FIZIKAILAG is, hogy bent volt velem.
Tehát Kedves Leendő apukák! Menjetek be a párotokkal! A “lényegnél” úgyis fej mellett kell lenni, nyugi!
Arról ugye nem is beszélve, hogy az Aranyórát hármasban tölteni felbecsülhetetlen!:)
