Nem, nem arra gondolok, hogy, mint egy utazásnál/eseménynél, checklist alapján megtervezzük, hogy leendő gyermekünk egy..:

• barnahajú,
• zöld szemű,
• magas, vékony testalkatú,
• lány, aki
• kedves,
• okos,
• barátságos.

Nem. Nyilván nem így megy (bár ki tudja, ha az embernek sok pénze van, mit lehet megbuherálni..)

Tervezés alatt azt értem, hogy a leendő szülőpár „tudatosan rákészül” már a gyermek fogantatása, vagyis a „próbálkozás” előtt. (Bár erre van, aki azt mondja, hogy nem próbálkozni kell, hanem csinálni.. :D )

Vannak, akik már kislány korukban is azt felelték a „Mi leszel, ha nagy leszel?” kérdésre, hogy „Anyuka!”. (Én speciel a „Zs., te jó anyuka leszel?” kérdésre azt válaszoltam kislány koromban, hogy: „Nem, én B. Zs. vagyok!”)

Vannak, akik mire nagyok lettek, kezdték egyre jobban várni az anyaságot, vannak, akiknek „becsúszott”.

A legtöbb nő életében előjön az anyaság kérdése hol így, hol úgy.

Aki szeretne gyerek(ek)et, ha nem is tudatosan és gyakran, de gondolkodik, „milyen lesz, majd ha..”. Tervez. Álmodozik.

Aztán eljön az idő akár így, akár úgy, hogy időszerűvé válik a gyermekvállalás.

Viszonylag könnyű a dolguk, akiknél „véletlen becsúszott” (már ha véletlen, meg becsúszás tényleg létezik. ok-ok, én is így születtem, de mélyebbre ásva azért a szüleim is belátták, hogy se nem véletlen nem volt, se nem becsúszás :D) a baba.

Más tészta, mikor egy pár tudatosan készül a gyermekvállalásra, mikor a próbálkozás megkezdése előtt például:

• abbahagyják a dohányzást, alkoholfogyasztást,
• elkezdenek odafigyelni az étkezésükre,
• esetleg még terhesvitamint is szedni kezd a leendő anyuka,
• és természetesen rengeteg könyv foglalkozik a témával.

Ha még ennél is elszántabbak és alaposan körül akarják járni a témát, rengeteg lehetőségük van:

• termékenységi vizsgálatok,
• genetikai vizsgálatok,
• általános állapotfelmérés,

Nem egyszerű. Úgy gondolom, az ember minél jobban beleássa magát a dologba, annál nagyobb felelősségnek fogja megélni már a rákészülés időszakában, mindenesetre úgy gondolom, megnyugtatóbb úgy ráeszmélni a „kétcsíkra”/+jelre, hogy tudjuk, minden tőlünk telhetőt megtettünk, hogy jó helyre fészkelje be magát szerelmünk gyümölcse, mint azon aggódni, hogy az átdorbézolt hónapok vajon nyomot hagynak-e.

Csak tudatosan, skacok!:)