Mint a Messiást, úgy vártad a 4.hónapot, mert neked is azt mondták: “Ne aggódj, a második trimeszterre visszatér az energiád!”
Aha. Visszatér. De nem ám úgy eltörlődik varázsütésre a folyamatos fáradtság, mint ahogy elképzelted, inkább csak napról-napra mérséklődik.
Ezzel a tempóval a 2.trimeszter kb. közepére megint energikusnak érzed magad. Ha mázlid van, ekkorra az émelygés/hányás is alább hagy.
Ekkor azonban kezdődik a “buli” legizgibb része: elkezded érezni a kisbabád mozgását! Azt mondják, első babánál ez a 18-20.hét környékén van.
Eleinte apró “pukkanásokat” fogsz érezni, mintha a buborékfóliát pukkasztanák a hasadban-mondják.
Aha, hát így is lehet fogalmazni, de igazából szerintem teljesen más.
Hadd szemléltessem egy párbeszéddel, ami Andi barátnőm és köztem zajlott:

Zs: Szóval pukkanást kéne éreznem?
A: Aha, olyasmit.
Zs: Ahh! Na jó, inkább elmondom mit érzek.
A: ???
Zs: Szóval az az érzés, mikor mordul egyet a hasam, mint mielőtt pukiznom kell, de valójában nem kell pukiznom a mordulás után, akkor az a baba!?
A: IGGEEEN!

Na. Ilyen érzés. De nyugi, 1-2-3 hét és nő annyit méhed gyümölcse, hogy összetéveszthetetlenül fel fogod ismerni.
A 4-7.hónap között irdatlan növekedésnek indul a pocakod, és jönnek a kedvesebbnél kedvesebb megjegyzések: “Milyen nagy a hasad!” “Túl kicsi a hasad!”
Jegyezd meg! NINCS olyan, hogy túl nagy vagy túl kicsi has! Olyan sincs, hogy optimális hasméret! Teljesen az alkatodtól, a magzatvíz mennyiségétől és a baba méretétől függ. (Nem is beszélve a méhed formájáról, hasfalad erősségéről...)

Szóval -és itt jön a 2.trimeszter “tanulsága:- amíg a baba rendben fejlődik, tök mindegy, mekkora A POCAKOD, mert PONT ÚGY TÖKÉLETES, amekkora!