Nem véletlen „becézik” a szülés utáni első időszakot a 4.trimeszternek…

Otthon vagyunk, végre együtt, nyugiban. Nem rongyol be 5 percenként senki, lehet pihenni. Kivéve, ha „hagyod”, hogy lerohanjanak a barátok, rokonok.. Akkor nem lehet pihenni. (De ez nyilván egyéni megítélést kíván, ki, mikor érez erőt a látogatókhoz.)

Visszatekintve, az első 3 hónap egész konkrétan szoptatással telt -erről mondjuk nagyrészt az igény szerinti szoptatás tehet-, de erről később.

Az első 6 hétben (ami szigorúan véve a gyermekágyas időszak), jóformán csak wc- és zuhanyzóhasználat miatt keltem ki az ágyból.

Ez az az időszak, amikor sok mindent átértékelsz. Például a fájdalomról kialakított nézeteidet. Ebben az időben még élénken fel tudod idézni a szülés MINDEN fájdalmát. Aztán ott vannak a szülés utáni fájdalmak.. Egyértelmű, hogy a fájdalom fogalma új szintre emelkedik.

Másrészt átértékeled -ha csak ideiglenesen is- a kistesó kérdést. A gyermekágyas időszakban konkrétan a gondolattól is el tudtam volna magam sírni. Mármint, ne érts félre. RENNNNGETEG gyereket szeretnék! Komolyan! Csak szülje meg valaki helyettem!

Ja, a lochia (a vérzés szülés után) egyáltalán nem olyan, mint egy rendes menstruáció. Lehet én vagyok tudatlan, de full azt hittem, hogy 6 hétig zuhogni fog belőlem az a masszív vörös vér. Mondjuk így belegondolva, az elég para lett volna.

Nem. A lochia egy sokkal lájtibb, sokkal „rosé-sabb” dolog. :D És nem is mindig ömlik. Az első pár napban nyilván több, aztán fokozatosan kevesebb, nekem 3-4 hét után el is tűnt, majd az 5. héten újrakezdte. Aztán, ahogy a 6.hetet betöltötte Babocska, a lochiat mintha elvágták volna.

A legtöbb dologgal ez történt. Eltűnt a pisilős fájdalom, a csípőfájdalom. Mintha a testem tudta volna, hogy vége a gyermekágynak, ezért abba is hagyta a gyermekágyas dolgokat. �

És itt csatolnék vissza a kistesó-kérdésre. Amilyen élénken élt bennem a szülés minden egyes részlete és fájdalma az első napokban, a 6 hét elteltével az emlékek megszépültek. A fájdalmat már nem tudtam felidézni, csak arra emlékeztem, hogy fájt, de magára az érzésre nem (nagggyon durva!)

Erre mondta azt Andi barátnőm, hogy a természet nem hülye! Egyrészt ugye az első 6 hétben tiltott a házasélet, na ezek mellett a fájdalmak mellett a legutolsó utáni gondolatom SEM a pajzánkodás volt. Másrészt szerinte így „védekezik” a női test az újabb megtermékenyülés ellen. Persze már akié.. :D Harmadrészt annak, hogy a 6 hét után „feledésbe merülnek” a részletek, azt is elintézi csodás Természet Anyánk, hogy még valaha szüljünk. Határozottan állítom, hogy ez elengedhetetlen ahhoz, hogy ne kizárólag egykéké legyen a világ..

A másik fogalom, amit átértékelsz, ahogy telik múlik a gyermekágyas időszak, az a fáradtság. Ha jártál főiskolára, akkor előfordulhat, hogy voltál irdatlanul fáradt (mert mondjuk úgy toltad, mint Mircsi meg én. Mondjuk úgy, hogy szerettük az utolsó pillanatok adrenalinlöketét beadandó és tanulás szempontjából is..:D). Nos. Ahhoz képest ez más. Nem szeretem azokat a kijelentéseket, hogy például „Nincs is gyereked, mit nyavalyogsz, hogy fáradt vagy…!”, mert tudom, hogy egy főiskolás vagy egy főiskola mellett dolgozó vagy csak egy simán dolgozó ember is lehet baaaaromi fáradt. Há’ hogyne. De a gyermekágyas időszakban tapasztalható fáradtság az valami leírhatatlan érzés, mikor azt gondolod, hogy a következő pillanatban összeesel és végkimerülsz, aztán mikor ez mégsem történik meg, eltolod az azutáni pillanatra, de akkor sem történik meg, és ezt így folytatod egy ideig, aztán egyszer csak elkezd jobb lenni. Komolyan! Szóval kitartás �

Amiben viszont biztos vagyok, hogy ezt egyedül végig csinálni bitang! Minden tiszteletem az egyedülálló anyáké, meg azoké, akiknek nincs semmi segítsége.

Valamint ezzel párhuzamosan minden tiszteletem azoké az Apáké (és egyéb családtagoké), akik Hős módon segítenek mindenben az első időkben (és természetesen a későbbiekben is), hogy megkönnyítsék az anya-baba életét, hogy megteremtsék a kényelmüket, hogy biztosítsák a nyugalmas egymásra hangolódást! Ugyanis a gyermekágyas időszak erre való!

Pihenj, ismerkedj, tanulj, hangolódj! �