Szülés előtt PONTOSAN tudod, mikor kell(ene) csemetédnek emelnie a fejét, forognia, kúsznia, másznia, ülnie, felállnia...
Aztán megszületik és te folyamatosan azon feszülsz, hogy MÉG nem csinálja ezt, nem csinálja azt, bezzeg a többiek gyerekei ennyi idősen már szaladtak, beszéltek (lehetőleg több nyelven) és az oviból már tavaly elballagtak.
Hogyne.
Jegyezd meg! Ezek a mérföldkövek csak KÖRÜLBELÜLI adatok, hisz a baba nem tudja, hogy: “Opp, ma kell emelnem a fejem pár másodpercig, mert ma vagyok 2 hónapos!”
Ez miiind-mind idegrendszeri érés folyománya, így azok a jó táblázatok, amelyek vagy úgy adják meg ezeket a mozgásokat, hogy “2 hónaposan TALÁN már emeli pár másodpercig a fejét”, vagy leírja, hogy mi az a legkésőbbi életkor egy-egy mozgásra, amíg, ha nem jelenik meg, érdemes szakemberhez fordulni. (Nyilván ez esetben sem dől össze a világ, de általában igaz, hogy minél korábban kerül a csecsemő szakértő kezekbe, annál biztosabb, hogy utoléri magát! -> MAGÁT és NEM MÁSOKAT! Ez is nagyon fontos!)
Minden baba egyedi és megismételhetetlen! Miért kéne bàrmit ugyanúgy csinálni, mint más egyedi és megismételhetetlen babája? 
Szóval! Csak lazán!
u.i.: KisBab pl. olyannyira nem olvasta a “Nagykönyvet”, amiben “meg van írva”, hogy teljesen fordított sorrendben forgott (és működik) 
Beszéljünk őszintén!
A házasság
“A baba születése után minden megváltozik!” hallottad gyakran...
Hogy mennyire igaz ez a mondat, sokszor belegondolni sem mer az ember.
És most azokon a nyilvànvaló dolgokon lássunk túl, mint például:
⁃ már nem ketten lesztek (na ne! Komolyan!? 
)
⁃ Kipihentek úgy (azt mondták 10-15 év múlva lesztek újra
⁃ lesz egy kis ember, akiért már örökké felelősséggel tartozol
⁃ Valószínüleg el kell engedned a rend- és tisztaságmániádat
Ennél azért van egy mélyebb oldala a gyerekvállalásnak, mégpedig: “Mennyiben változtatja meg a kettőtök kapcsolatàt!?”
Ez nyilván előre megmondhatatlan.
Az biztos, hogy a bevezető 9 hónap alatt sokszor szóba kerül, ki lesz a “jó” és ki a “rossz zsaru”, ugye?
Ki lesz engedékeny, mik lesznek a szabályok, lesz-e káromkodás/veszekedés a gyerek előtt, meg kell-e ennie a tökfőzeléket, akkor is, ha nem ízlik neki... és hasonló létfontosságú dolgok, amiket azt gondolunk, MUSZÁJ előre tisztázni. Persze, hogy muszáj, de full felesleges.
Ugyanis megszületik az a gyermek és úgyis minden tök más lesz, mint ahogy előzőleg elképzelted. (Valszeg, mert ezt a fajta fàradtságot nem lehet elképzelni, ha csak úgy meséli valaki...)
Ilyenkor aztán kiderülhetnek izgalmas dolgok.
Ugye van az a másik mondás, miszerint: “Lakva ismerszik meg az ember!”
Jajaja. Ez az első lépcsőfok. A második, mikor megszületik a közös csemete. Ekkor ugyanis egy olyasfajta értékrend “tör felszínre”, amit befolyásolni vagy elnyomni szinte lehetetlen. Ez pedig a tanult minta, amit otthonról hozunk.*
Persze gondolhatod, hogy de te ismered a párod szüleit és mindig fogadkoztatok, hogy ti nem lesztek olyanok!
De ez csak egy bizonyos szintig megvalósítható.
Ha ugyanis két ember teljesen más neveltetést kapott, teljesen más értékrenddel és szülői mintával, ott azért nagyon nehéz már gyakorló szülőként, a mindennapok nehézségei mellett ezen ésszel felülkerekedni.
A lényeg, amire tulajdonképpen ki akartam lyukadni, hogy fontos a hasonló értékrend. Nyilván így is meg kell küzdeni az új élethelyzettel, bele kell jönni az új szerepekbe, de ezzel felvértezve, meg rengeteg türelemmel és persze empàtiával még közelebb kerülhetünk a párunkhoz.
Persze a kivételek mindig erősítik a szabàlyt.
*[Erre az elmés következtetésre több, egymástól független baráti beszélgetések során jutottunk, külön-külön, mindannyian.]
-Nyilván ez így nagyon ki van sarkítva. A két véglet között rengeteg boldog párkapcsolat, házasság és család él együtt harmóniában.-
Baráti kapcsolatok alakulása (szülés után)
Ha te vagy a társaságban az első, akinek babája születik, akkor azért, ha te vagy a sokadik, akkor meg azért fogod megtapasztalni, hogy mennyire átalakul a bébi érkezésével a társasági élet.
Háromféle barát létezik (némiképp kisarkítva):
0. A gyerektelen barát.
0. A gyereket éppen váró barát.
0. A (több) gyerekes* barát.
0. Új, gyerekes* barátok
1.A gyerektelen barátok vannak egy ideig (egy bizonyos korig-ha megnézed, van egy életszakasz, mikor mindenki házasodik, aztán jön a “mindenki terhes” korszak) többen. Egyik “alcsoportjuk”:
1/a) A partiarc barátok.
Általában pörögnek, már hét elején tudják, hol buliznak hétvégén. Királyul megszervezik a tejfakasztót. Egy darabig invitálnak (
) a programjaikra, de aztán ezek elmaradoznak. Nem igazán köti le őket a baba-téma, de meghallgatnak, mert jó barátok. (Esetleg fellelkesülnek vagy éppen örök életre elzárkóznak a családalapítástól).
Igazi felüdülés, mikor a kalandjaikról beszélnek, a kezdeti szoptat-ringat-pelenkacserél korszakban igazi wellness program csak hallgatni is a beszámolóikat.
1/b) A nyugis barátok.
Általàban vagy friss házasok vagy lagzi előtt álló pár(ok). Már nem annyira a folyamatos arconpörgés élteti őket, persze 1-1 jó bulinak nem elrontói. A gyermekvállalás gondolata már megkörnyékezte őket, így isszák minden szavadat. Szívesen pelenkáznak/büfiztetnek/segítenek, próbàlják felvértezni magukat az előttük álló kihívásokra (haha, kis édesek).
A baba születésével talán kicsit (még) közelebb kerültetek egymáshoz.
2.Az éppen gyereket váró barát(ok).
Hasonló a nyugis baráthoz. Szívesen segít és cserébe mindenről IS kérdései vannak. Mindenben bizonytalan, legtöbbször szorong az előtte álló kihívástól, hisz ő màr nem “tét nélkül” van melletted, pontosan látja, hogy rá is “ez”vár. (Az emiatt szerzett rutin néha megnyugtatja, gyakrabban elbizonytalanítja) Azt gondolja, a tőled megszerzett TUDÁS majd felvértezi a rá váró kihívásokra. Igaza is van. Kb 10%-ban...
3.A (több) gyerekes barát.
Várandósságod alatt, míg pelenkàztál, büfiztettél és segítettél neki, minden rettegő, szorongó kérdésedre és aggodalmadra válaszolt. Próbált türelmesen felkészíteni mindenre, ha kellett, vigasztalt. Megtanultad tőle, hogy teljesen normális szinte minden, amit érzel (tudod, a hormonok...) és, hogy akinek nem tetszik, hogy kupis a ház és nincs főtt kaja, az jöjjön és takarítson meg főzzön, megköszönnéd. Szülés után még egy ideig rengeteget beszéltek, aztán mindenkit bedarálnak a hétköznapok. Felnézel rá, mert te egy gyerek mellett néha úgy kiborulsz, mint a rossebb, ő meg egy logisztikai zseni. Pontosan tudod, hogy bár nem beszéltek minden nap, de mindig számíthattok egymásra.
4.Új, gyerekes* barátok
Nagyszerű új ismerkedési lehetőségeket teremt gyermekkel rendelkezni a...:
... településen,
... játszótéren,
... zöldségesnél,
... pékségben,
... z orvosi rendelő várójában,
... .
Valamint régi ismertségek válhatnak szorosabbá a közös nehézségek felismerésével. Ezek a barátságok képesek átsegíteni 1-1 nehéz napon, mikor azt gondoljuk, elértünk tűrő- ,teljesítő- és mindenféle képességünk határa után egy lépéssel, hisz más is túljutott rajta.
És vannak, akik lemorzsolódnak...
*gyerekkel rendelkező
Háromféle barát létezik (némiképp kisarkítva):
0. A gyerektelen barát.
0. A gyereket éppen váró barát.
0. A (több) gyerekes* barát.
0. Új, gyerekes* barátok
1.A gyerektelen barátok vannak egy ideig (egy bizonyos korig-ha megnézed, van egy életszakasz, mikor mindenki házasodik, aztán jön a “mindenki terhes” korszak) többen. Egyik “alcsoportjuk”:
1/a) A partiarc barátok.
Általában pörögnek, már hét elején tudják, hol buliznak hétvégén. Királyul megszervezik a tejfakasztót. Egy darabig invitálnak (
) a programjaikra, de aztán ezek elmaradoznak. Nem igazán köti le őket a baba-téma, de meghallgatnak, mert jó barátok. (Esetleg fellelkesülnek vagy éppen örök életre elzárkóznak a családalapítástól).Igazi felüdülés, mikor a kalandjaikról beszélnek, a kezdeti szoptat-ringat-pelenkacserél korszakban igazi wellness program csak hallgatni is a beszámolóikat.
1/b) A nyugis barátok.
Általàban vagy friss házasok vagy lagzi előtt álló pár(ok). Már nem annyira a folyamatos arconpörgés élteti őket, persze 1-1 jó bulinak nem elrontói. A gyermekvállalás gondolata már megkörnyékezte őket, így isszák minden szavadat. Szívesen pelenkáznak/büfiztetnek/segítenek, próbàlják felvértezni magukat az előttük álló kihívásokra (haha, kis édesek).
A baba születésével talán kicsit (még) közelebb kerültetek egymáshoz.
2.Az éppen gyereket váró barát(ok).
Hasonló a nyugis baráthoz. Szívesen segít és cserébe mindenről IS kérdései vannak. Mindenben bizonytalan, legtöbbször szorong az előtte álló kihívástól, hisz ő màr nem “tét nélkül” van melletted, pontosan látja, hogy rá is “ez”vár. (Az emiatt szerzett rutin néha megnyugtatja, gyakrabban elbizonytalanítja)
Azt gondolja, a tőled megszerzett TUDÁS majd felvértezi a rá váró kihívásokra. Igaza is van. Kb 10%-ban... 3.A (több) gyerekes barát.
Várandósságod alatt, míg pelenkàztál, büfiztettél és segítettél neki, minden rettegő, szorongó kérdésedre és aggodalmadra válaszolt. Próbált türelmesen felkészíteni mindenre, ha kellett, vigasztalt. Megtanultad tőle, hogy teljesen normális szinte minden, amit érzel (tudod, a hormonok...) és, hogy akinek nem tetszik, hogy kupis a ház és nincs főtt kaja, az jöjjön és takarítson meg főzzön, megköszönnéd. Szülés után még egy ideig rengeteget beszéltek, aztán mindenkit bedarálnak a hétköznapok. Felnézel rá, mert te egy gyerek mellett néha úgy kiborulsz, mint a rossebb, ő meg egy logisztikai zseni. Pontosan tudod, hogy bár nem beszéltek minden nap, de mindig számíthattok egymásra.
4.Új, gyerekes* barátok
Nagyszerű új ismerkedési lehetőségeket teremt gyermekkel rendelkezni a...:
... településen,
... játszótéren,
... zöldségesnél,
... pékségben,
... z orvosi rendelő várójában,
... .
Valamint régi ismertségek válhatnak szorosabbá a közös nehézségek felismerésével. Ezek a barátságok képesek átsegíteni 1-1 nehéz napon, mikor azt gondoljuk, elértünk tűrő- ,teljesítő- és mindenféle képességünk határa után egy lépéssel, hisz más is túljutott rajta.
És vannak, akik lemorzsolódnak...
*gyerekkel rendelkező
(Apás) szülès
Tudom, még csak egyszer csináltam ilyesmit, szóval nincs összehasonlítási alapom.
Meg amúgy is azt mondják, hogy nincs két egyforma terhesség vagy szülés még egyazon anya esetében sem.
Én ezt elfogadom.
Viszont őszintén nem tudom, hooogy a rossebbe tudják lelkileg végigcsinálni azok a nők, akikkel nincs bent a párjuk a szülésnél.
Úgy voltam vele, döntse el, bírja-e. Nem akartam ráerőltetni semmit, ami neki kényelmetlen esetleg (hahaha).
Szerencsére azonban a férjem már első pillanattól kezdve úgy készült, hogy bent AKAR lenni.
És őszintén.... engem ez (és itt most a csúnya szót kizárólag nyomatékosítás végett használom) qrvára megnyugtatott! Épp elég volt az ismeretlentől (és a fájdalomtól) való félelem, szóval jó volt a tudat, hogy nem kell egyedül végigcsinálnom.
A vajúdás alatt simogatta a hátamat, ami szuper volt, lévén a kazánmeleg kezei frankón oldották a görcsöket, majd mikor már eksön volt, tartotta a lábamat és a fejemet.
Nnna és ez a kép a lényeg. Úgy saccolom, bitang bika voltam egészen a 3.fájás/nyomásig. Aztán ahogy át kellett volna állnom bőrlégzésre, befuccsolt a rendszer. Röviden: azt éreztem, ha nem tartotta volna a fejem-lábam, nekem magamtól tuti nem ment volna a 3.fájás után.
Annyi erőt kivett a nyomás, hogy két fájás közt szabályosan küzdöttem, hogy levegőt kapjak, pedig állítólag ilyenkor nyugodtan, mélyeket kell lélegezni.
Hát ANYÁD!
Nyomj teljes erődből fél percig, 2 percenként, egy darabig.. aztán közben kapj levegőt.. (nem nagyon egyszerű mutatvány, na)
Egy szó, mint száz: nekem hatalmas segítség volt LELKILEG és FIZIKAILAG is, hogy bent volt velem.
Tehát Kedves Leendő apukák! Menjetek be a párotokkal! A “lényegnél” úgyis fej mellett kell lenni, nyugi!
Arról ugye nem is beszélve, hogy az Aranyórát hármasban tölteni felbecsülhetetlen!:)
Meg amúgy is azt mondják, hogy nincs két egyforma terhesség vagy szülés még egyazon anya esetében sem.
Én ezt elfogadom.
Viszont őszintén nem tudom, hooogy a rossebbe tudják lelkileg végigcsinálni azok a nők, akikkel nincs bent a párjuk a szülésnél.
Úgy voltam vele, döntse el, bírja-e. Nem akartam ráerőltetni semmit, ami neki kényelmetlen esetleg (hahaha).
Szerencsére azonban a férjem már első pillanattól kezdve úgy készült, hogy bent AKAR lenni.
És őszintén.... engem ez (és itt most a csúnya szót kizárólag nyomatékosítás végett használom) qrvára megnyugtatott! Épp elég volt az ismeretlentől (és a fájdalomtól) való félelem, szóval jó volt a tudat, hogy nem kell egyedül végigcsinálnom.
A vajúdás alatt simogatta a hátamat, ami szuper volt, lévén a kazánmeleg kezei frankón oldották a görcsöket, majd mikor már eksön volt, tartotta a lábamat és a fejemet.
Nnna és ez a kép a lényeg. Úgy saccolom, bitang bika voltam egészen a 3.fájás/nyomásig. Aztán ahogy át kellett volna állnom bőrlégzésre, befuccsolt a rendszer. Röviden: azt éreztem, ha nem tartotta volna a fejem-lábam, nekem magamtól tuti nem ment volna a 3.fájás után.
Annyi erőt kivett a nyomás, hogy két fájás közt szabályosan küzdöttem, hogy levegőt kapjak, pedig állítólag ilyenkor nyugodtan, mélyeket kell lélegezni.
Hát ANYÁD!
Nyomj teljes erődből fél percig, 2 percenként, egy darabig.. aztán közben kapj levegőt..
(nem nagyon egyszerű mutatvány, na)Egy szó, mint száz: nekem hatalmas segítség volt LELKILEG és FIZIKAILAG is, hogy bent volt velem.
Tehát Kedves Leendő apukák! Menjetek be a párotokkal! A “lényegnél” úgyis fej mellett kell lenni, nyugi!
Arról ugye nem is beszélve, hogy az Aranyórát hármasban tölteni felbecsülhetetlen!:)
Szülésélmény feldolgozása
Egyáltalán nem mindegy, hogy szülünk!
És itt most nem arra gondolok, hogy hüvelyi úton vagy császármetszéssel hozzuk világra gyermekünket.
(Persze ez is sok mindent befolyásol..)
Arra gondolok, hogy hogy éljük meg a szülést! Elterveztük-e előtte, készültünk-e rá fejben, és ahhoz képest hogy alakult?
Mikor a szülésfelkészítőn a szülésznő a szülési tervről beszélt, a férjem annyit kérdezett: “Nekünk van ilyen tervünk?” “Van”-válaszoltam. “Az az egy pont szerepel rajta, hogy lehetőleg maximum 1 megyével odébb legyél, amikor elkezdődik!” Bejött! 
Azt hiszem, fejben tudatosítani fontosabb az egész folyamatot, mint kikötni olyan dolgot, hogy pl. “Nem kérek epidurális érzéstelenítőt” vagy “Senki más, csak a választott orvosom vizsgálhat meg!”, mert baaaromira nem tudhatod... nem tudhatod előre, mennyire fogod jól viselni a fájásokat, azt se, hogy mennyi ideig vajúdsz és azt se, hogy a dokid beér-e időben.
Légy tisztában azzal, hogy kb. hogy zajlik a szülés (a hüvelyi és a császár is; rengeteg info, videó elérhető a neten). Ilyen szempontból mondjuk érdemes eljárni a kórházad által szervezett szülésfelkészítő tanfolyamra, hisz itt az esetleges alternatív vajúdási lehetőségekről is tájékozódhatsz.
Amúgy meg lehetetlen előre elhatározni, hogy fog zajlani.
Egy biztos (hogy apukámat idézzem, aki rrrrrremekül tudott bíztatni az utolsó trimeszterben, mikor 2percenként tört rám a MINDJÁRTSZÜLÖK atttyaég hangulat): “Repülőgép fent és gyerek bent még nem maradt!” Kedves, nem!? Viszont milyen igaz...
Persze nagyon nem mindegy, hogy zajlik. Mindenki (gondolom) elképzeli, hogy gyönyörű (nem, nem ráncos, nem piros, nem kopasz, nem gyűrött) gyermeke mosolyogva, minimális fájdalom kíséretében kicsusszan 1-2 óra mensis görcsölés után, de hááát ez azért nem így működik!
Szülés után talán nem is az a legnehezebb, hogy itt-ott fáj (nem bagatellizálom el, azért egy darabig qrvára fáj), hanem, hogy megszületett, ott van, csodálatos, de basszus mi jön ezután? Mindenki csak a szülésig történő dolgokról beszél. Éés utána? Meg egyáltalán ez a hatalmas lelki változás, hogy szülők lettünk! Ez azért nem egyszerű és nem feltétlen megy magától átbillenni! Valamint nem beszélve arról, hogy az anya-gyerek kapcsolatra is rányomhatja a bélyegét egy rossz szülésélmény.
Úgy gondolom, SOKKKAL nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a friss szülők gondozására (igen, apának is nehéz, hisz egy síró cuki kis béka mellè még az asszony is egy hormonvezérelt időzített bomba lehet!), hogy gördülékenyen vàljanak szülőkké!
Hisz egyáltalán nem mindegy, hogy születünk!
SZÜLÉS UTÁNI DEPRESSZIÓ vs Baby blues
Ehhez a bejegyzéshez segítséget kértem, hisz szerencsére nincs benne tapasztalatom, mint az eddigiekben.
A kérdéseimre tehát elsőkézből kaptam választ egy depresszióban érintett anyától.
Mikor jelentkeztek nálad a depresszió tünetei?
Nekem a tej belövellésekor jelentkezett, mèg a kórhàzban. A tejjel a könnyeim is eleredtek ès csak sírtam. Mikor nem sírtam nyugtatgattak, hogy ez normális. De èn èreztem, hogy ez nem ok, bàr 3 hónapig reménykedtem, hogy baby blues...
(Mitől más mint a baby blues?)
...De nem, hiszen a baby blues javul, segìt, ha alszol, ha kikapcsolòdsz.
Rajtam semmi sem segített. Egyre rosszabbul lettem. Fèltem, hogy megőrülök és ez valós fèlelem volt. Mindenen szorongtam.
Mikor haza èrtem a kórhàzbòl imàdott babàmmal, olyan volt, mintha nem haza mennèk. Idegensèg èrzèsem volt. Persze èsszel próbàltam tùllenni rajta.
Az aggodalmaim olyan nagyok lettek, hogy lefogytam. Nem ettem ès a 3.hònap végère ùgy èreztem, hogy segítsèg kell vagy így nem tudok tovább élni.
A mèlypont napról napra jött. Olyan ez mint egy leejtő.
Tudtam az eszemmel, hogy jól kell lennem de nem tudtam megcsinàlni. Az öröm megszűnt az èletemben. Rettenetes lelkiismeret furdalásom is volt, hogy szar anya vagyok ès hogy szegèny kicsikèm jobbat èrdemelne. Megszűntem èn lenni. A kezem idegen testrésznek tűnt. Egy jò volt, a zuhany, de ahogy annak vège volt, ùjra sìrtam. A harmadik hònap vègère az alvàst leszàmìtva csak sírtam. De tudtam, èlnem kell, mèg, ha nem is akarok. Ellàttam a gyerekem, a hàztartàst de minden mozdulat fájt.
Akkor anyukám azt mondta: “Szedd össze magad!” Én meg azt: “Ha mègegyszer valaki ezt mondja, kiugrom az ablakon!” -ès ìgy is gondoltam. Ekkor tudtam, hogy orvos kell!
Hogy lehet kezelni?
A csalàd szerzett egy jò pszichiàtert, aki kimondta a màsodik alkalommal, hogy súlyos depressziòm van. A tejem elapasztottuk ès elkezdtük a gyógyszert ès a pszichoteràpiàt.
A mai napig emlèkszem az első èn èrzèsre. A csarnokba mentem (minden nap kötelező lett a mozgàs)ès vègre nem idegensèget èreztem az ismerős hely làttàn, hanem azt az èrzèst, hogy ismerem.
Ekkor tudtam, jò ùton vagyok.
Egy hònappal a gyògyszer megkezdèse utàn napról napra jobban lettem.
Érzed, mikor “jön” a mélypont?
Talàn èrzem, de ez akkor van, ha tùlhajtom magam, vagy szülök (
) vagy itthon ülök.
Igen érzem, kb olyan, mint a PMS (premenstruációs szindróma).
A depressziò kezelhető, nem tehetünk róla.
Olyan ez, mint a lèlek influenzàja.
A kiút fele a gyògyszer ès teràpia màsik fele a sajàt akaratunk!
Figyeljünk magunkra és szeretteinkre! Segítsük és támogassuk az újdonsült anyukákat, akár “csak” a Baby Blues jeleit, akár a depresszió tüneteit véljük felfedezni!
És a legfontosabb: legyünk türelmesek! Nehéz szitu, mikor a hormonok átveszik az uralmat!
A kérdéseimre tehát elsőkézből kaptam választ egy depresszióban érintett anyától.
Mikor jelentkeztek nálad a depresszió tünetei?
Nekem a tej belövellésekor jelentkezett, mèg a kórhàzban. A tejjel a könnyeim is eleredtek ès csak sírtam. Mikor nem sírtam nyugtatgattak, hogy ez normális. De èn èreztem, hogy ez nem ok, bàr 3 hónapig reménykedtem, hogy baby blues...
(Mitől más mint a baby blues?)
...De nem, hiszen a baby blues javul, segìt, ha alszol, ha kikapcsolòdsz.
Rajtam semmi sem segített. Egyre rosszabbul lettem. Fèltem, hogy megőrülök és ez valós fèlelem volt. Mindenen szorongtam.
Mikor haza èrtem a kórhàzbòl imàdott babàmmal, olyan volt, mintha nem haza mennèk. Idegensèg èrzèsem volt. Persze èsszel próbàltam tùllenni rajta.
Az aggodalmaim olyan nagyok lettek, hogy lefogytam. Nem ettem ès a 3.hònap végère ùgy èreztem, hogy segítsèg kell vagy így nem tudok tovább élni.
A mèlypont napról napra jött. Olyan ez mint egy leejtő.
Tudtam az eszemmel, hogy jól kell lennem de nem tudtam megcsinàlni. Az öröm megszűnt az èletemben. Rettenetes lelkiismeret furdalásom is volt, hogy szar anya vagyok ès hogy szegèny kicsikèm jobbat èrdemelne. Megszűntem èn lenni. A kezem idegen testrésznek tűnt. Egy jò volt, a zuhany, de ahogy annak vège volt, ùjra sìrtam. A harmadik hònap vègère az alvàst leszàmìtva csak sírtam. De tudtam, èlnem kell, mèg, ha nem is akarok. Ellàttam a gyerekem, a hàztartàst de minden mozdulat fájt.
Akkor anyukám azt mondta: “Szedd össze magad!” Én meg azt: “Ha mègegyszer valaki ezt mondja, kiugrom az ablakon!” -ès ìgy is gondoltam. Ekkor tudtam, hogy orvos kell!
Hogy lehet kezelni?
A csalàd szerzett egy jò pszichiàtert, aki kimondta a màsodik alkalommal, hogy súlyos depressziòm van. A tejem elapasztottuk ès elkezdtük a gyógyszert ès a pszichoteràpiàt.
A mai napig emlèkszem az első èn èrzèsre. A csarnokba mentem (minden nap kötelező lett a mozgàs)ès vègre nem idegensèget èreztem az ismerős hely làttàn, hanem azt az èrzèst, hogy ismerem.
Ekkor tudtam, jò ùton vagyok.
Egy hònappal a gyògyszer megkezdèse utàn napról napra jobban lettem.
Érzed, mikor “jön” a mélypont?
Talàn èrzem, de ez akkor van, ha tùlhajtom magam, vagy szülök (
) vagy itthon ülök. Igen érzem, kb olyan, mint a PMS (premenstruációs szindróma).
A depressziò kezelhető, nem tehetünk róla.
Olyan ez, mint a lèlek influenzàja.
A kiút fele a gyògyszer ès teràpia màsik fele a sajàt akaratunk!
Figyeljünk magunkra és szeretteinkre! Segítsük és támogassuk az újdonsült anyukákat, akár “csak” a Baby Blues jeleit, akár a depresszió tüneteit véljük felfedezni!
És a legfontosabb: legyünk türelmesek! Nehéz szitu, mikor a hormonok átveszik az uralmat!
u.i.: Köszönöm szépen a kedves anonim anyukának, hogy teljes őszinteséggel és nyitottsággal beszélt erről a baromi nehéz témáról.
Szülés utáni depresszió VS BABY BLUES
Szülés utáni depresszió VS Baby blues
A gömbölyödő pocakodat simogatva (meg persze már a várandósság előtt is, hisz nőből vagy) biztos már milliószor elképzelted, milyen lesz majd, mikor életed értelmét, méhed gyümölcsét végre a kezedben tartod.
Szoptatsz, mert persze egyből menni fog (má’ mé’ ne menne!?), cseréled a kakis pelusokat, amik nem is büdik, miközben gyermeked édesen gagyarászik neked, és az egész állapotot valami szivárványos-csillámporos csodahangulat lengi be.
Aztàn megszületik a várva-várt gyermek és te épp olyan önkívületi boldogságba kerülsz, ahogy elképzelted.
De aztán nem alszol, mert szoptatsz és pelust cserélsz felváltva. Félsz pisilni menni, mert fáj a rendszer. Folyton aggódsz, felébredsz-e ha a babád sírni kezd/csak simán felébred/nem vesz levegőt de nem jelez a légzésfigyelő... ezért amikor alszol, azt is full felszínesen teszed. Az ébren töltött időben aggódsz, hogy jól fogd, hogy kellően, de nehogy túlöltöztesd. Mikor sír, aggódsz, mert halvány segédfogalmad sincs, miért teszi. Már megszoptattad-tisztába tetted-sétáltál vele, miközben döcölted a popsiját-megmasszíroztad a pociját és pukizott is jónéhányat... és még mindig sír. (Ilyenkor nálunk jött apa, átvette és bébi úr megnyugodott VAGY jött apa, levette a gyerek ZOKNIJÁT (
) és bébi úr megnyugodott VAGY jött apa, megmasszírozta a gyermek hasát, amire bébi úr vigyorogva kezdett pukizgatni és persze.. megnyugodott.
Szóval általában a megoldás tök egyszerű, a probléma csak a saját fáradtságod és feszültséged, ami úgy ragad át a gyerekre, mint majd később a kosz.
Ezeken a napokon teljesen természetes, ha látszólag ok nélkül és megállíthatatlanul zokogsz. Sírj! Majd jobb lesz. Addig add oda a gyereket aptyuknak, így mindketten hamarabb megnyugszotok! Komolyan! Nem kell egyedül csinálnod és nem is lehet. Az apukák végre részt vehetnek a buliban és -az esetek nagy részében- szerencsére azért részt is akarnak, szóval engedd! Könnyebb lesz!
Na.. ez az állapot a Baby Blues. Teljesen természetes állapot vagy folyamat. Gyakorlatilag a hormonok átveszik az irányítást. De ne aggódj, amint kicsit kevésbé leszel kimerült, meg egy kicsit belejöttök a babázásba, meg lehiggadnak a hormonok, jobb lesz.
Ja, bocsi, csak, hogy értsd: itt a “jobb lesz” kifejezés azt jelenti, hogy nem fogsz már 2 naponta zokogni, csak hetente egyszer. Aztán màr csak kéthetente, de ez eltart egy darabig!
Ne keverjük össze a szülés utáni depresszióval! Az egy jóval bonyolultabb és komolyabb pszichés állapot, amihez elengedhetetlen szakember segítségét kérni!
A baby blues a nők többségét érintő természetes dolog. A kimerültség, a folyamatos aggódás, az éjjel-nappali készenléti állapot és a hormonok együttes munkájának köszönhető (haha) állapot. Érdemes kérni és elfogadni a segítséget, hisz nem lehet folyamatosan max. làngon égni!
Ahogy nekem tanácsolták még a szülés előtt: “Csak lazán!:)”
És minden rendben lesz! Jól fogod csinálni, csak hallgass az ösztöneidre és persze vond be apukát is, hisz ő is részese akar lenni!
(Külön rész lesz a szülés utáni depresszióról, így nem lesz kisregény.)
A gömbölyödő pocakodat simogatva (meg persze már a várandósság előtt is, hisz nőből vagy) biztos már milliószor elképzelted, milyen lesz majd, mikor életed értelmét, méhed gyümölcsét végre a kezedben tartod.
Szoptatsz, mert persze egyből menni fog (má’ mé’ ne menne!?), cseréled a kakis pelusokat, amik nem is büdik, miközben gyermeked édesen gagyarászik neked, és az egész állapotot valami szivárványos-csillámporos csodahangulat lengi be.
Aztàn megszületik a várva-várt gyermek és te épp olyan önkívületi boldogságba kerülsz, ahogy elképzelted.
De aztán nem alszol, mert szoptatsz és pelust cserélsz felváltva. Félsz pisilni menni, mert fáj a rendszer. Folyton aggódsz, felébredsz-e ha a babád sírni kezd/csak simán felébred/nem vesz levegőt de nem jelez a légzésfigyelő... ezért amikor alszol, azt is full felszínesen teszed. Az ébren töltött időben aggódsz, hogy jól fogd, hogy kellően, de nehogy túlöltöztesd. Mikor sír, aggódsz, mert halvány segédfogalmad sincs, miért teszi. Már megszoptattad-tisztába tetted-sétáltál vele, miközben döcölted a popsiját-megmasszíroztad a pociját és pukizott is jónéhányat... és még mindig sír. (Ilyenkor nálunk jött apa, átvette és bébi úr megnyugodott VAGY jött apa, levette a gyerek ZOKNIJÁT (
) és bébi úr megnyugodott VAGY jött apa, megmasszírozta a gyermek hasát, amire bébi úr vigyorogva kezdett pukizgatni és persze.. megnyugodott.Szóval általában a megoldás tök egyszerű, a probléma csak a saját fáradtságod és feszültséged, ami úgy ragad át a gyerekre, mint majd később a kosz.
Ezeken a napokon teljesen természetes, ha látszólag ok nélkül és megállíthatatlanul zokogsz. Sírj! Majd jobb lesz. Addig add oda a gyereket aptyuknak, így mindketten hamarabb megnyugszotok! Komolyan! Nem kell egyedül csinálnod és nem is lehet. Az apukák végre részt vehetnek a buliban és -az esetek nagy részében- szerencsére azért részt is akarnak, szóval engedd! Könnyebb lesz!
Na.. ez az állapot a Baby Blues. Teljesen természetes állapot vagy folyamat. Gyakorlatilag a hormonok átveszik az irányítást. De ne aggódj, amint kicsit kevésbé leszel kimerült, meg egy kicsit belejöttök a babázásba, meg lehiggadnak a hormonok, jobb lesz.
Ja, bocsi, csak, hogy értsd: itt a “jobb lesz” kifejezés azt jelenti, hogy nem fogsz már 2 naponta zokogni, csak hetente egyszer. Aztán màr csak kéthetente, de ez eltart egy darabig!
Ne keverjük össze a szülés utáni depresszióval! Az egy jóval bonyolultabb és komolyabb pszichés állapot, amihez elengedhetetlen szakember segítségét kérni!
A baby blues a nők többségét érintő természetes dolog. A kimerültség, a folyamatos aggódás, az éjjel-nappali készenléti állapot és a hormonok együttes munkájának köszönhető (haha) állapot. Érdemes kérni és elfogadni a segítséget, hisz nem lehet folyamatosan max. làngon égni!
Ahogy nekem tanácsolták még a szülés előtt: “Csak lazán!:)”
És minden rendben lesz! Jól fogod csinálni, csak hallgass az ösztöneidre és persze vond be apukát is, hisz ő is részese akar lenni!
(Külön rész lesz a szülés utáni depresszióról, így nem lesz kisregény.)
Csevegés vége
(Mosható) pelenkàzàs
Ma, amikor a csapból is a környezetvédelem, a bolygó megmentése és a hulladékmentességre való törekedés fontossága folyik, nem szabad(na) elsiklani a pelenka-kérdés felett sem.
Nézzük először csak a számokat:
A baba a szobatisztulásig (2,5-3 éves kor) kb. 5-6000 db eldobhatós pelenkát használ el. 5-6 EZER darabot. Ez qrva sok szemét (1,5-2 tonna szemét gyerekenként). És ez a rengeteg műanyag kb 200-500 év alatt bomlik le. Ha lebomlik..Az eldobható pelus ára kb 80Ft/db. Ez csak a 80Ft-tal és a napi átlag 6db-bal számolva 2,5 év alatt 438.000Ft. Gyerekenként. És ez csak a szemét.
Igaz, hogy ez apránkénti kiadás, nem egyszeri, de akkor is kiadás, akárhogy nézzük.A mosható pelenka igaz, hogy db szàmra drágább, viszont 5-6000 helyett elég 20-24db belőle, típustól függően. (Van olyan típus, amiből ennyi se.)Egy középáras pelus 6000Ft újonnan. 24db-bal számolva ez 144.000Ft. És a legjobb benne, hogy ha az első babánknál beszerezzük (akár apránként), többet nem kell pelusra költenünk, hiszen egy szett mosipelus több gyereket ki tud szolgálni.
(100.000Ft alatt is kihozható, hisz akár használtan is meg lehet venni, valamint sokan már saját maguknak készítik a külső (vízzáró) pelusokat, a belsőket pedig költséghatékonyan jó nedvszívású, olcsóbb anyagokkal oldják meg.)
További előnyök:Saját bőrömön tapasztalom (mosható betétet használok néhány éve+mosható arctisztító korongot), hogy a termèszetes anyagok mennyivel jobb érzést keltenek, mint a csörgő-zörgő műanyag, amibe ráadásul egy kellemes nyári napon nem több, mint fél másodperc alatt fülled bele az alváz.
Nos, a baba érzékeny bőrének még jobb, ha nem műanyagba van csomagolva. Ráadásul a jobb szellőzés megelőzi az amúgy fülledt helyet kedvelő bacik elszaporodását.Mosható pelenka mellett a popsikrémek használata is minimalizálódik, hiszen a popsi szellőzik. Maximum fogzáskor szükséges a savasabb pisi okozta pirosodás miatt krémet használni.Amellett, hogy bőr-környezet- és pénztárcabarát, a mosipelusok naaagy része még iiiirtó cuki/gyönyörű is! Nem beszélve a full vagány apukakompatibilis mintákról. Komolyan függőséget okoz! Ha ezek után mégis van még ellenérved, az tutibiztos az, hogy “márpedig suvickolja az anyatejes foscunamit, akinek két anyja van!”
Nos. Ha a te babád még soha nem fosta magát az eldobhatósban lapockáig, mázlista vagy!
Az elején, míg nem álltunk àt a moshatóra, nálunk is előfordult, hogy nem csak a gyereket vittem a csap alá, de mostam a ruhát és az ágyneműt is..
Nos. Mosiban sose folyt ki még a legdurvábban folyós fogzós anyatejes kaki sem. Soha! A pelenka lehet, hogy köldöktől derékig fosos volt, de bent maradt!
Kakifogó papírral minimalizálni lehet a kakival való érintkezést, amúgy meg egész hamar bele lehet jönni/meg lehet találni azt a módszert, aminek a segítségével sima ügy a kakasika.
A végére néhány fb csoport és oldal, ahol tájékozódni és adni-venni lehet pelusokat:
Mosható pelenka lexikon:
https://moshatopelenkakucko.hu/
Fb csoportok:
-Mosható pelenka piac és csevegő
https://www.facebook.com/groups/moshatomaniac/?ref=share
-Mosható pelenka deal or no deal
https://www.facebook.com/groups/173492849935659/?ref=share
De én is szívesen segítek!:)
(beszeljunkoszinten@gmail.com; https://www.instagram.com/b_zso3.0/; https://www.facebook.com/balintzsofia)
Legyen mosi minden popsin! 
Apa születik
A baba születésével a nőből anya, a férfiból pedig apa lesz.
Nőként ez az “update” nem olyan hirtelen, hisz 9 hónapig bennünk ficánkol (értsd: karatefocizik) szerelmünk gyümölcse, plusz azért e tekintetben a hormonok is jó munkát végeznek (mondjuk a folytonos sírás/hányás/fájás mellett ez a minimum... )
Szóval nőként van 9 hónapunk, hogy tudatosítsuk, hogy az a kis emberpalánta odabent valóságos.
Az apukáknak ennél -úgy képzelem- egy fokkal nehezebb. Peeersze most gondolhatod, “dehááát ő is érzi a babát!” Mégse hiszem, hogy ugyanolyan. Néha még úgy, hogy éreztem, is nehéz volt elképzelni, hogy amúgy tééényleg az ott egy kisbaba, akinek tééényleg az anyukája vagyok.
Ez egy akkora csoda, amit fel se fogunk, mikor biosz órán megtanuljuk, “hogy szaporodik az ember”, csak mikor már ott van és belegondolunk, hogy váó! Milyen egyszerűnek tűnik és mégse az! Mennyi mindenen kell átmennie annak a két (vagy néha több) sejtecskének és mennyi körülménynek kell, hogy megfeleljen ahhoz, hogy mindez babává alakuljon.
CSO-DÁ-LA-TOS!!!
Na de az apákra visszatérve. Sokszor kérdeztem a férjemet, hogy ő izgul-e!? Há’ mégiscsak életünk legnagyobb felelőssége növekszik a pocakban..!
Mire mindig azt felelte, hogy nem, dehogy! Majd ha kint lesz, lehet, de nagyon várja..
Köszi. És akkor belegondolsz, hogy végül is a te bordád/gyomrod/oldalad tudatosítja, hogy valóban szülők lesztek. Na meg... neked kell megszülnöd..
Szóval lélektanilag, azt hiszem az apukáknak csak a szülés az az éles gyakorlat, ami annyira adrenalinnal teli, hogy nekik is bekattanjon, ami nekünk, anyáknak minden bordánrúgáskor tudatosul: SZÜLŐK LESZÜNK.
Emellett a testünkön/testünkben/elménkben végbemenő változàsokat is elég nehéz hitelesen (értsd: nem sírva/kiborulva) átadni életünk párjának.
Èpp ezért legyetek türelemmel egymással!! NEM, nem tudja, hogy neked éppen mid fàj és, hogy ez normàlis!
NEM, nem tudja, hogy èppen érzelmi lavinában vagy és, hogy ez is normális és az is, ha ez 2 percenként változik!
Mondd el neki, mit érzel, mi jár a fejedben! Máskülönben honnan tudná!? Állítólag nem gondolatolvasók! 
Alakuljatok együtt a 9 hónap alatt (is)!:)
Szoptatás
Ne is finomkodjunk! Mindenki a szüléstörténetével riogat!? Oda se figyelj...
A szülés nem gáz. Max. 1 nap és túl vagy rajta (most engedjük el, hogy utána még pár hétig itt-ott fáj meg vérzik..). De a szoptatás. Na az, az fáj.
Ott kezdődik, hogy megszületik méhed gyümölcse és ha minden rendben van, együtt tölthettek néhány órát, ami nemcsak, hogy csodálatos, de az ARANYÓRA fontosságàról már elég sokan írtak/beszéltek. (Míra pl igen jól összeszedi a szoptatással és az anyatejjel kapcsolatos tudnivalókat, tényeket és tévhiteket. Innen eléritek az összes kezdeti témát:https://www.instagram.com/p/BvEYUNDgjI7/?utm_source=ig_share_sheet&igshid=1wbpwpl18s1w0)
Az első pár napban, míg a tej be nem lövell, előtej, azaz kolosztrum termelődik. És akkor itt néhány tévhit ès az eloszlatásuk:
- Egyből ömlenie kéne a tejnek szülés után. NEM! A tej belövellése a szülés után 2-4 nappal történik meg, addig előtej termelődik. Ez az előtej csak néhány csepp, de az újszülött apró gyomrába nem is kell ennél több.
- Nincs elég tejem, tápszerrel kell pótolnom! NEM! Mondom, 2-4 nap! És utána is fokozatosan lesz egyre több a tej mennyisége. Ez azért is van remekül kitalálva, mert a baba gyomra se pikkpakk lesz akkora, mint egy felnőtté, hanem szép fokozatosan az egyre több tejtől. Tehát nem kell pótlást adni! Tedd gyakran mellre a picit és majd ő elintézi, hogy egyre több teje(d) legyen!
- Nem tápláló a tejem, mert átlátszó! NEM! Ilyen nincs! Az anyatej folyamatosan, nemcsak, hogy napszakonként, de a baba életkorával, az igényeinek megfelelően változik. Itt egy rövid összefoglaló, hogy ne rohanj bevizsgáltatni a tejedet: I. https://www.instagram.com/p/Bn02bLPFUFF/?utm_source=ig_share_sheet&igshid=rtauxrz1floehosszabban akár a La Leche Liga (www.lll.hu), vagy bármelyik baba-mama oldalon tájékozódhatsz (pl:https://babanet.hu/gyerek/szoptatas/tul-zsiros-tul-vizes-az-anyatej/)
- Nem szoptatok, mert nagyon érzékenyek a melleim. Hm. Ha valakinek, akkor nekem baromi azok.. de azt hiszem, a terhességgel és a szüléssel vállaltam, hogy nem a saját érdekeim az elsők. Márpedig, ha ugyanúgy képes vagyok, akkor szoptatok.. Sok nő mit meg nem adna azért, hogy az legyen a legnagyobb baja, hogy érzékeny a melle, csak szoptathassa a babáját. Ez nem lehet kifogás! Az elején MINDENKINEK böszmemód fáj! Szorítsd össze a fogaidat és hidd el, napról napra jobb lesz!
Igen. A szoptatás qrv*ra fáj! De gondolj bele! Be kell induljon egy rendszer, a mellnek hozzá kell szoknia az új funkcióhoz. Persze, hogy fáj. De hidd el nekem, napról napra kevésbé fáj. Ha az első héten túljutsz, a neheze már mögötted lesz. Általánosságban viszont azt tapasztaltam (és többen is így tapasztalták), hogy kb 3 hónap után a szoptatás a legtermészetesebb dolog lesz az életetekben. Már nem fognak 2 óránként betontömbbé robbanni a cickóid, nem kaparod le az arcod az első pár percben és nem érzed úgy, mintha egy tűhegyen keresztül rángatnák ki a gerincedet.
És mindezt ne tévesszük össze azzal, ha sebes a mellbimbó, vagy a baba nem jó technikája miatt fáj. Az egészen más. Ilyenkor a mellbimbó végén érzel éles érzést. Ebben az esetben javasolt újra kezdeni a műveletet, hogy a baba esetleg máshogy kapja be a mellet. Helyes technika mellett a mellbimbó se nem fáj, se nem sebesedik ki. (A Lansinoh bimbóvédő krém azonban az elején baromi jó szolgálatot tesz!) Szóval nem a mellbimbó fáj, hanem az egész mell, de érzed, hogy nem a technika miatt, hanem mert az eddig használaton kívüli részeid most indulnak be. Idő kell a testednek (a mellednek), míg hosszászokik az új funkciójához. Légy türelmes! �
De a legjobb hasonlatot -természetesen- Andi mondta, mikor megkérdeztem, honnan fogom tudni, hogy belövell a tej, vajon milyen érzés lesz? Ezt válaszolta: “Olyan, mint mikor egyszerre mindkèt oldalról 1-1 baseball ütővel hónaljon vágnának.” És igen. KONKRÉTAN ilyen érzés (az első 3 hónapban).
Szóval, mint általában egy picibaba fejlődése folyamàn, a szoptatásra is igaz, hogy nem lesz örökké olyan szörnyen fájdalmas, napról napra könnyebb lesz. Csak tarts ki, mert ennél egyszerűbb és nagyszerűbb táplálékot nem adhatsz a babádnak!
U.i.: Természetesen előfordulhat, hogy valami miatt meghiúsul a szoptatás. De mielőtt tápszerhez nyúlnál, kérd szoptatási tanácsadó segítségét! Hidd el, megéri!
Ajánlott oldalak:
Anyatej -
- facebook: https://m.facebook.com/iganyatej/
La Leche Liga: www.lll.hu